Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Mit NE tegyünk kisgyerekkel, kutyával járvány idején?

Dr. Vetter Szilvia
2020. 05. 04. 07:00:00
Mit NE tegyünk kisgyerekkel, kutyával járvány idején?

Aki hasonló cipőben jár, mint én, vagyis egy kis ember (Ricsi, 7 éves) és egy négylábú (Pöfi, 14 éves) társaságában tölti napjait, az bizony a saját bőrén tapasztalja, hogy járványon kívül is milyen nehéz dolga van. A gyerekek és a „szőrös gyerekek” mindennapjainak egyengetése embert próbáló kihívás, ehhez kétség nem férhet. Hát még most, amikor a megszokott rutin átmenetileg alkalmazhatatlan! A kutyatartó szülőknek sok-sok türelemre, sőt, továbbmegyek: találékonyságra is szüksége van ahhoz, hogy minden családtag, akárhány lába is van, a lehető legjobb feltételek mellett vészelje át ezt a rendhagyó időszakot. Sőt, akár még megerősödve is térhessen majd vissza a mindennapokba, ha annak eljön az ideje.

Mit NE tegyél hát szülőként és kutyatartóként?

  1. Ne pánikolj, számolj le az irracionális félelmekkel!

Igen, tudom, tudom: ez egy nagy közhely, és nem is úgy működik, hogy valaki rád szól, és akkor rögtön megnyugszol… Sőt, általában éppen ellenkezőleg. A bizonytalan, ismeretlen mindig ijesztő… A pánik viszont sosem jó tanácsadó! Mostani tudásunk szerint nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a kigyerekekért és a kutyákért az új típusú humán koronavírus miatt különösebben aggódni nem szükséges.

Lássuk a tényeket: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikáiból kiderül, hogy a tíz év alattiak körében a fatalitási arány (vagyis a fertőzöttek közül a halálos kimenetelű esetek száma) nulla, a 10-19 éves korosztály esetében Kínában 0,2%, másutt ez is nulla. Vagyis annak az esélye, hogy kicsi gyerekünk nagyon komolyan megbetegedjen, ha el is kapja a koronavírust, elenyésző, gyakorlatilag nulla.

A kutyák esetében szintén egyszerűnek tűnik a képlet: a tudomány jelen állása szerint nem betegednek meg a COVID-19-től. (Nagyon ritka kivételként ismerünk olyan eseteket, ahol a fertőzött ember kutyáinál tünetmentes, ún. tökéletlen fertőzés jelent meg, de ebben az esetben sem tudták embereknek továbbadni.) Attól még, hogy a vírus nagy valószínűséggel zoonotikus (állati élelmiszer) eredetű, az nem azt jelenti, hogy kutyáink fognak minket megfertőzni… Ellenkezőleg, a COVID-19 emberről emberre „vándorol”. (Még egy fontos dolog: a humán koronavírus nem összekeverendő azokkal az állatokat támadó koronavírusokkal, amelyeket az állatorvostudomány régóta ismer!)

Ez idáig túl szép, hogy igaz legyen, ugye? Valóban, túl szép is. Annak dacára, amit leírtam, messzemenő elővigyázatosságra (nem pánikra!) van szükség gyerekek és kutyák esetében is. Miért? Mert a gyerekek elkaphatják, és fertőzhetnek másokat, bőrükön, ruhájukon, a kutyák szőrén és felső légútjaiban pedig megtapadhat, és utóbbi esetben akár napokig kimutatható a vírus. Mind a kisgyerek, mind a kutyus tehát potenciális veszélyforrás lehet azoknak, akiket a COVID-19 igazából fenyeget: az idősek és/vagy krónikus alapbetegséggel rendelkezők tartoznak ehhez a kockázati csoporthoz.

Ezért (is) javaslom határozottan a következő pontot!

  1. Ne puszilgasd a kutyát, és ne hagyd, hogy az arcodat vagy a kisgyerek arcát nyalogassa!

Máskor se puszilgasd, máskor se hagyd! Most pedig végképp nem. Több okból, sok okból. Na… túlbeszéltük. Nekem nem túl nehéz ezt elérnem, hiszen a tizennégy éves kisöreg otthon inkább mogorva, mint gyerekbarát.

A kutyát és felszereléseit (póráz, hám, fekhely stb.) érdemes többet mosni, mint egyébként, a gyerek pedig zuhanyozzon és teljes mértékben cserélje le ruházatát, ha hazaérkezik. Macera, tudom… Mostanában én lettem Pöfi kutyakozmetikusa is… (Nem mondom, hogy nem látszik csórikámon, de tiszta, és a célnak most ez is megfelel.) Lehet nagyon óvatosan, higítva fertőtleníteni is a talpát a kutyának, de akkor mindig gondoskodni kell a megfelelő hidratálásról is.

És még valami…

  1. Ne egyszerre vidd a gyereket és a kutyát levegőzni, ha sűrűn lakott területen élsz!

A javaslatom oka prózai: a gyerekeknek nem tanácsos megfogdosni a dolgokat, például a liftajtót, majd az arcukhoz nyúlni, például megdörzsölni a szemüket. Ezt ők – mivel kicsik még – természetesen nehezebb értik meg, fogadják el, vagy csupán időnként elfeledkeznek róla, úgyhogy a felnőtteknek, nekünk kell rájuk odafigyelni. Ha mindeközben még egy kutyára is figyelünk, hogy hova nyomja az orrát, mit szed fel a földről stb., akkor a dupla feladat szinte teljesíthetetlenné növi ki magát. Ne felejtsd el, hogy járvány idején egy eldobott papír zsebkendő is veszélyes hulladéknak számít, ha egy fertőzött dobja el.

Az „együttsétáltatással” kapcsolatos tanácsomat két esetben nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod: ha olyan területen élsz és sétáltatsz, ahol legjobb tudomásod szerint nincs jelen a vírus (erdőben például), vagy akkor, ha extrém fegyelmezett gyereked és kutyád van (létezik ilyen? :) ).

  1. Kisgyereked, kutyád ne menjen közel más gyerekekhez, más kutyákhoz!

Egy fertőzött gazda kutyája potenciálisan szőrén, bőrén hordozza a COVID-19-et, „szennyezett” lehet, amit aztán „rákenhet” a mi kutyánkra is. Tartsuk mindannyian, még a négylábúak is a két méteres távolságot másoktól!

A saját, elég érdekes, de annyira nem meglepő megfigyelésem az, hogy minél fegyelmezettebben viselkedik a gazda, annál fegyelmezettebb a kutya is. A kutyák is érzik, hogy megváltoztak a körülmények, és legjobb tudásuk szerint próbálnak alkalmazkodni hozzá. Ne becsüljük alá őket!

Ezért se zaklassuk szegényeket az utolsó ponttal!

  1. Ne adj maszkot a kutyára!

Arra nem alkalmas, hogy bármilyen védelmet nyújtson a kutyának. Arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy bepánikoltassuk szegény ebet, teljesen feleslegesen… A maszkot, kesztyűt bőven elég, ha mi, emberek hordjuk.

Ha az állatokkal és a humán koronavírussal kapcsolatban további információkat szeretnétek kapni, ajánlom szeretettel Prof. Dr. Rusvai Miklós komoly és informatív másfél órás előadását, vagy a Zállatorvos legújabb remek videóját.

Remélem, találtatok hasznos gondolatot a bejegyzésben! Kitartást, jó egészséget, türelmet és vidámságot kívánok mindenkinek, kicsinek és nagynak!

 

Dr. Vetter Szilvia

Anyuka, kutyatartó, az Állatorvostudományi Egyetem állatvédelmi jogi oktatója

 

 

Keresés