Ismerd meg szerzőinket - Novák Natália

Mikor döntötted el, hogy írni szeretnél?

Amikor a gyerekeimmel kiskorukban ovi és suli után hazafelé baktatva "kincset" kerestünk, megvizsgáltunk minden bogarat, csigát, kavicsot, füvet és virágot. Abban az időben tudatosult bennem, hogy a mai gyerekek rengeteget tudnak, hallanak a dínókról, dzsungelről, bolygókról, de arról, amit nap mint nap látnak a lábuk előtt, nem sok ismeretük van, például nem ismernek fel egy katicalárvát. Azok nem a természetfilmek sztárjai, pedig róluk is lehet érdekes történeteket mesélni. Legalább annyi izgalmas titkot rejtenek, mint a távoli tájak élővilága. Kerestem ilyen témájú könyveket, de száraz határozókon kívül akkor nem sokra jutottam. Fiaim szó szerint rongyosra olvastak egy madárhatározót. Szerettem volna olyan könyvet adni a kezükbe, majd tovább gondolva a többi gyerek kezébe is, ami történetmesélős, mégis valós információkat ad át, ráismerhetünk belőle a benne szereplő lényekre, ha találkozunk velük. Így született meg a Csigamász. Tájépítészként megvolt ehhez az ismeret és indíttatás, rajzolni mindig is imádtam, az írás pedig nálunk amolyan családi alapértelmezett hobbi.

 

Melyik az az alkotásod, amelyre igazán büszke vagy?

A szívem csücske a Csigamász. 12 mesében kísérjük el benne a kisfiút és anyukáját az iskola kapujából hazáig, és hallgatjuk a beszélgetésüket, milyen lényekkel találkoznak, miket mesélnek róluk. Az ihletet és sok beszélgetés alapját Zétény fiam adta hozzá. Minden meséhez rajzolt ő is, így vált igazán párbeszédes könyvvé. Tanító nénije szavai feledhetetlenek, aki azt mondta, ez az anyai szeretet könyve. Hozzátenném: és a természet szeretetéé. Soha nem ismerhetjük meg teljesen hihetetlen fajgazdagságát, de ha néhány pók, rovar vagy virág jó ismerősként köszön ránk, már nemcsak egy eltaposni való, bosszantó körülményként gondolunk rájuk. Ezzel tehetünk legtöbbet gyerekeink életminőségéért, környezetéért, ha lelassulunk, és megtanítjuk nekik, amit eredendően úgyis tudnak, hogy hogyan kell egyszerűen csak hallgatni a fű növését. 

 

Honnan szerzed az inspirációt? Mi motivál az alkotásban?

Hiszem, hogy a legjobb inspiráció a természet. Rendszeresen túrázom családommal a környező erdőkben. Minden mohos kő, odú,  kacskaringós gyökér, kunkori páfránylevél mesét mond nekem. Elbűvöl, amikor egy nünükét vagy egy újonnan kinyílott virágot fedezek fel. 

 

 Mi a hobbid? Hogyan kapcsolódsz ki?

Rengeteg hobbim van, folyamatosan bukkannak fel újak és újak, mert annyi érdekes dolog van, amiben elmerülni érdemes. Egy reneszánsz emberként szeretek magamra gondolni. Ami igazán kikapcsol, az a kertészkedés. Ha szomorú vagyok, egy kis gaztépkedés biztosan megvigasztal. Ha az okot nem is oldja meg, legalább az eredmény látványa feltölt, emellett kiválóan lehet közben gondolkodni is. Alapvetően az olyan hobbik kötnek le, amelyeknek valamilyen kézzel fogható, szívet gyönyörködtető eredménye van, mint a rajzolás, festés, horgolás, hímzés, sütisütés. Jó pár évig a Kökénykunyhó blogon mutattam meg, amit készítettem. Nagy szenvedélyem a tanulás, két hónapon belül megszerzem a negyedik diplomámat, most informatikából. Olyan időszak nem volt még, hogy éppen nem tanulok semmit, most már az óegyiptomi hieroglifák felé kacsingatok.

 

Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?

Természetesen űrhajós. Abban az időben talán mindenki annak készült. Később, amikor már reálisabb álmok után néz az ember, vadászpilóta. Ezen kívül egyszer, csak a világ pukkasztására, bemondtam, hogy műfordító. Ezekből persze nem lett semmi, de a repülés és a nyelvek szeretete hobbiszinten mindig megmaradt.

 

Kedvenc idézeted vagy könyved, amit az olvasóknak ajánlasz?

Az abszolút kedvenc könyveim Böszörményi Gyulától minden, és Berg Judit Rumini sorozata. Ezekkel egy lakatlan szigeten is ellennék. Üzenni bölcsebbet nem tudnék annál, amit sokan megfogalmaztak hasonlóképp, de talán Buddha mondta először: „Az út célja az út maga”. Útravalóul pedig egy idézet Dan Millman: A békés harcos útjából: „Az élet nem magánügy. Egy történet és a benne hordozott üzenetek akkor lehetnek hasznosak, ha azokat másokkal is megosztjuk.”