A középső birodalom

A Lótusz-trilógia előző két részében megismert nehéz sorsú hősök – a kék szemű kínai lány, Lian-hua, az oroszországi menekült család lánya, Nagyezsda, a japán diplomata, Fukui és a portugál katonatiszt, Teixeira – zaklatott életén keresztül látjuk visszatükröződni a nagypolitika eseményeit az Ázsia népeit „felszabadító” háború felé sodródó Japánban, a japánok által elfoglalt, a Szovjetunió részéről támogatott kommunisták és Csang Kaj-sek népi mozgalma által megosztott Kínában, a revansra erőt gyűjtő náci Németországban és Európa nyugodt pontjának számító Portugáliában.

Politikai harcok, ármány és magánéleti problémák között vívódnak a hősök egy olyan korban, amikor a regény egyik varázslatos és megkapó alakja, az önfeláldozásra mindig kész Nagyezsda szavai szerint csak „rossz és még rosszabb döntéseket hozhatunk”. Gondjaik, mindennapi harcaik, tisztességük és emberi tartásuk megőrzésére irányuló törekvéseik mellett felidéződnek Tokió feszült, Peking és Sanghaj egzotikus és színes, Lisszabon a nyugalmas felszín alatt igen mozgalmas és Berlin komor mindennapjai a második világháborút megelőző időszakban. Bár A középső birodalom egy trilógia befejező része, olvasható önálló regényként is, mert a szerző olyan mesterien bonyolítja a történet szálait, hogy a teljesség érzésével tesszük le kezünkből a könyvet.